A virág a természet ajándéka - legyen ez akármekkora közhely. És mert pillanatnyi dolog, sajnos csak ideig-óráig örülhetünk neki. Vagy mégis életben lehet tartani?
Szerencsére a festészetnek köszönhetően bizonyos illatos növények egy örökkévalóságon át képesek elkápráztatni minket. Legyen szó Van Gogh-ról vagy Warholról, tucatnyi neves alkotó kipróbálta magát a növényfestészetben.
Ideje hát egy csokorba gyűjteni a művészettörténet legelképesztőbb rózsáit és tulipánjait!
1. Giuseppe Arcimboldo: Vertumnus (1590)
A reneszánsz egyik különce, Arcimboldo eredetileg üvegkészítő mesterként kereste a kenyerét, ám festői vágyait egyetlen remekül sikerült borospohár sem tudta kielégíteni. Így történt, hogy a festészet felé vette az irányt, ahová úgy robbant be, mint kerge ló az útmenti borozóba.
Arcimboldo amellett, hogy mesteri technikával és tökéletes vonalvezetéssel készítette portréit, alanyai halakból, gyümölcsökből vagy épp gabonából álltak össze. Az 1570-es években készítette Négy évszak című festménysorozatát, aminek egyik eleme a virágba borult Tavasz.
Forrás: Flickr
Emlékezetes stílusára még a német-római császár, II. Rudolf is felfigyelt, aki hamar rendszeres megrendelőjévé is vált az olasz mesternek.
Az államfi egyszer még portrét is ült Arcimboldónak, aki a zöldséges-virágos Vertumnusként, a természet és élet római isteneként ábrázolta őt. Ezzel nem azt akarta közvetíteni, hogy II. Rudolf egy igazi tökfej, hanem hogy uralkodása alatt aranykorát éli a birodalom.
Forrás: Wikipédia
2. Id. Jan Brueghel: Virágok fa vázában (1603)
Jan Brueghel a híres Brueghel család tagja volt, akik mind a reneszánszban, mind a barokkban otthagyták a ujjlenyomatukat (vagyis ecsetvonásukat). A flamand Jan a tájképfestészet és a bibliai-allegorikus témák festője volt. Az utókor mára mégis inkább a csendéletei, pontosabban a virágfestményei miatt ismeri.
Forrás: Wikipédia
Brueghel volt az egyik első festő, aki virágfestészettel foglalkozott. Olyannyira védjegyévé váltak ezek a képek, hogy “Virág Brueghelnek” is hívták a kortársai. Valljuk be, találó...
3. Édouard Manet: Két rózsa asztalterítőn (1882-1883)
Hisszük vagy sem, Manet a művészettörténet egyik legfelforgatóbb alakja volt. Kortársait rendszeresen kiakasztotta meghökkentő témaválasztásaival, és ábrázolásmódja sem az akkoriban szokványos “éles”, precíz vonalvezetést vette alapul.
A Két rózsa asztalterítőn élete utolsó évében készült, amikor már kevésbé a polgárpukkasztásra, mint inkább az egyszerű, de szerethető témákra összpontosított.
Forrás: MoMA
Ennek persze magánéleti okai voltak. Manet élete utolsó pár évében reumával és a szifilisz okozta tünetekkel küzdött. Az őt látogatók gyakran hoztak betegágyához virágot. Ez vezetett ahhoz, hogy két rózsa is bekerült a művészettörténetbe.
4. Van Gogh: Váza tizenkét napraforgóval (1888)
Ha virágfestmény, akkor Van Gogh - ezt minden bizonnyal sokan gondoljuk így.
Pedig Van Gogh mindössze 7 napraforgós csendéletet készített élete során, melyek mindegyikét a világ legnagyobb múzeumai őrzik mára. Sőt, az egyik egy milliárdos féltett kincsei között található, akinek kilétét és hollétét a mai napig homály fedi; míg egy másik a II. világháború idején vált a tűz martalékává Japánban.
Van Gogh Arles-ban talált rá “modelljeire”, amikor vidékre költözött súlyosbodó asztmája miatt. Ám mindenre számított, csak arra nem, hogy a csendes francia községben, mondhatni, még a madár sem jár, így lényegében nincs is mit festeni.
Forrás: BBC
Emiatt fordult végül a napraforgók megörökítéséhez, illetve az íriszek, a rózsák és más gyönyörű virágok megfestéséhez.
A sors iróniája, hogy a mára ezrek által csodált alkotások akkoriban senkinek nem kellettek, és Van Gogh az éhhalál szélén volt, mielőtt elmegyógyintézetbe került, majd 1890-ben saját kezével vetett véget az életének (és az egyik fülének).
5. Gustav Klimt: Napraforgó (1913)
Nemcsak Van Gogh nevéhez köthetőek napraforgós festmények, hanem a híres szecessziós festőt, Gustav Klimtet is megihlette ez a fura, de annál izgalmasabb növény.
A Napraforgó szokatlan darab az alkotó életművében, hiszen leginkább szerelmes párokról, csinos nőkről és egyéb természeti elemekről pingált.
Forrás: Gustav Klimt
Míg Van Gogh-nál sokszor inkább az önkifejezést jelképezték a napraforgók, addig Klimtet a napraforgó puszta szépsége érdekelte - nem véletlen, hogy Van Gogh napraforgói legtöbbször vázában, hervadozva jelennek meg, míg Klimt növénye a természetben ágaskodik és igencsak jó egészségnek örvend.
Klimt apró arany foltokkal is ellátta a festményt, ami misztikus csillogással tölti meg ezt a nem mindennapi alkotást. Ehhez viszont sajnos élőben kell megnézni a misztikus vásznat.
6. Henri Matisse: Virágok (1907)
Matisse életműve igazi színkavalkád. Nem, semmilyen furcsa tudatmódosító szert nem szedett, vagyis ha állt bárminek is a hatása alatt, az kizárólag a fauvizmus volt. Erre a Párizsból indult irányzatra jellemző volt az élénk színhasználat és az erőteljes ecsetkezelés, ami Matisse Virágok festményén is megfigyelhető.
Forrás: Flickr
A virágok és levéllenyomatok egyébként is különösen kedvelt témái voltak a festőnek. Ez a korai festmény nem meglepő módon még figurális, de idővel egyre többször fordult az absztrakt témák felé.
7. Andy Warhol: Virágok (1970)
Úgy tűnik, a festők mindenben tudnak kreatívak lenni, csak a címválasztásban nem. Warhol egyik leghíresebb sorozata ugyanis milyen más névre is hallgatna, mint arra, hogy “Virágok”.
A pop art világhírű képviselője 1964-ben tárta a nagyközönség elé virágsorozatát, mely meglehetősen meghökkentette a kortárs művészet iránt érdeklődőket.
Forrás: Garden Collage
Warhol ekkorra ugyanis már híres volt arról, hogy művészetével pellengérre állított olyan híres amerikai márkákat, mint a Campbell’s vagy a Coca-Cola. Éppen ezért senki nem számított rá, hogy a kapitalizmus előnyeire és hátrányaira folyton rámutató festő egyszer csak virágok megörökítésével kezd el foglalkozni.
Persze, ahogy sok más műve, ez sem kerülhette el a botrányt: egy bizonyos fotográfus, Patricia Caulfield 1966-ban beperelte az alkotót, hiszen ő volt annak a fotónak a készítője, amit Warhol a megkérdezése nélkül használt fel.
Warhol majd’ 20 évvel e sorozata után még egyszer visszatért egy festmény erejéig a virágtematikához: ez volt a Margaréta, ami szintén nagy érdeklődésre talált bemutatásakor.
Forrás: Garden Collage
8. Claude Monet: Vízililiomok (1914-26)
Úgy tűnik, többen is csupán életük végén ismerték fel a virágokban rejlő potenciált. Monet viszont, ha létezett volna virág párt, minden bizonnyal már a kezdetektől a leghangosabb képviselője lett volna.
Forrás: Mental Floss
Az impresszionizmus kiemelkedő alakja egész életművét a természet megfestésére áldozta, aminek talán leghíresebb darabjai a vízililiomokat megjelenítő vásznak. Ezeket viszont már ő is élete alkonyán alkotta meg, Givernyben, ahol utolsó éveit töltötte.
9. Adriaen van Utrecht: Vanitas csendélet virággal és koponyával (1642)
Minden bizonnyal kevesebben találkoztunk ezzel a festménnyel, mint Van Gogh vagy Monet virágjaival. Szépsége viszont mindenhogyan tagadhatatlan.
A könyv hagyományosan az emberi tudást jeleníti meg, míg a koponya fenyegető mivoltát a vidám virágok ellensúlyozzák. A virágok és az arany kiegészítők pedig már csak hab a tortán.
Forrás: Wikipédia
A barokk kor egyik gyönyörű példája ez, amikor úgy kísérleteztek a festők a fény-árnyék viszonyokkal, mint a gyerekek a kólába dobott Mentosszal.
10. Georgia O’Keeffe: Fehér írisz (1930)
“Amikor a kezedbe fogsz egy virágot és megnézed közelebbről, tiéd a világ egy pillanatra,” mondta egyszer a virágfestészetéről híressé vált O’Keeffe.
Forrás: Artsy
A festőnőt sokszor a modernizmus anyukájának is nevezik, aki drasztikusan átalakította a csendéletfestészetet. Festményein kinagyítva, mégis absztrakt formában figyelhetjük meg a virágokat.
Sokan értelmezték úgy a képeit, mint a nőiség szimbólumait, de ő ezt több ízben is tagadta.
+1 Takashi Murakami: Nevető virágok mezeje (2010)
Elnézve a festményt, meglepő lehet, de a japán Warholként is emlegetett Murakami is méltó helyet foglal el az elképesztő virágos festmények között. Murakami az úgynevezett kawaii kultúrát emelte be a képzőművészetbe, ami lényegében a cuki, rózsaszín, édi-bédi japán tárgykultúrát és divatot jelöli.
Forrás: 1stDibs
Ám nemcsak ettől válik különlegessé e festménye, hanem attól is, hogy a virág a világháború után térdre kényszerített Japánt is jelképezi. A nevető, színes virágok éppen ezért különösen groteszk látványt nyújtanak.
A virágfestmények szemet gyönyörködtetőek, és akkor is tavaszt varázsolnak bárhova, amikor odakint esik és fúj a szél. Egy csokor virágnál mindig találóbb ajándék egy festmény egy csokor virágról!