Aki egy kicsit is ismeri Frida munkásságát, annak bizonyára felkelti az érdeklődését a fenti cím. A tragikus sorsú művésznő életműve a pszichológusok érdeklődését is felkeltette, és figyelemre méltó pszichobiográfiai elemzések sora született.

Pszichobiográfia- Pszichológiai, leggyakrabban pszichoanalitikus megközelítést alkalmazó, általában közéleti vagy történelmi személyek élettörténeti elemzése.

A mexikói festőművészt élete során számos fizikai és lelki trauma érte, melyek jelentősen visszatükröződnek munkásságán is. Tragikus életútja és viharos magánélete ellenére is azt vallotta, „Merj élni, meghalni bárki tud!”. Ha közelebbről szemléljük a 20. század egyik legnagyobb női festőjének munkásságát, valóban szembe tűnhet alkotói folyamatainak terápiás mivolta. Vitathatatlan, hogy napjainkban Frida kultuszban élünk, az arcképével ellátott kiegészítők és tárgyak a radikális feminizmus jelképeivé váltak.

Zsidi Zsófia pszichológus szerint ez a jelenség annak tudható be, hogy a festőnő személyisége rendkívül megosztó - ellentmondásos személyiségjegyeivel, és viselkedésmintájával sokan tudnak egyszerre azonosulni.

Egyszerre jellemzik nőies és férfias vonások. A feminizmust hirdető, szexualitását nem titkoló nő, aki előszeretettel viselt férfiruhákat, azonban szerette a szép, tradicionális női viseletet is. A világ felé igyekezett függetlennek és erősnek mutatkozni, azonban magánéletében egy addiktív kapcsolatban élt Diegoval. Függő kapcsolata ellenére, sokszor hozták hírbe más férfiakkal és nőkkel egyaránt, ami szintén egy erős ellentmondás. Hiába volt ragaszkodó Diegoval való kapcsolatában, nem tudott hűséges lenni.

Az élet olykor kegyetlen múzsa, és mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Frida Kahlo élete. Ahhoz, hogy igazán megértsük pszichobiográfiáját, elengedhetetlen megismerni életútját. Életéről nem csak alkotásai, hanem számtalan írásos emlék- napló bejegyzések és levelezések- is mesélnek nekünk. Anyja és apja viharos kapcsolata bizonyára nagy hatást gyakorolt rá. Saját elmondása szerint, szülei nem akartak gyermeket. Ezt később erőteljesen érzékeltetette is vele anyja, aki kezdetektől fogva egy dajkára bízta Frida nevelését. Így Frida nem tudta, mit jelent az anyai szeretet, apjához sokkal közelebb állt.
A sok fizikai sérülés, és vetélés következtében „csalódott” a női testben, emellett édesanyjával is ellenazonosult, így sokkal közelebb került apjához.
 

A pszichológiában az Élektra-komplexus (férfiak esetében Ödipusz-komplexus) kifejezés arra utal, hogy a gyermek 3 éves kor körül, sokkal jobban kötődik- már-már szerelmes- ellenkező nemű szülőjébe, kitaszítva az azonos nemű szülőt a háromszögből.

Egyes elméletek szerint ennek tudható be az is, hogy később Frida egy 20 évvel idősebb férfit választott párjának, akit képtelen volt elengedni. Diego több másik nővel is viszonyt folytatott - köztük Frida húgával, Christinával is - de ennek ellenére a mexikói művésznő nem hagyta el szeretett férjét, hanem egy megcsalás sorozattal igyekezett visszavágni. A válást végül Diego mondta ki, de alig egy évvel később újra megkérte a festőnő kezét.
 

Ezután születik meg „Levágott hajjal” című festménye, ami azzal, hogy megfosztja magát nőiessége jelképétől, a Diegotól való elszakadást jelképezi. A válást követően Frida megváltozik, sokat iszik, kicsapongó életet él, nehezen tud elszakadni a férfitól. Képein innentől Diego egy - Frida arcára festett - harmadik szemként jelenik meg, ami jelképezheti azt is, hogy Frida gondolataiban állandóan jelen volt a férfi. Azonban, mivel élete vége felé kizárólag szellemi és lelki társként tekintett Riverára, az intellektuális kapcsolat jelképe is lehet.

A szabados életmód, az alkohol fogyasztás és a szexuális csapongások egyes pszichológusok szerint Borderline személyiségzavarra utalhat, amellyel Frida érzelmi instabilitása is magyarázható. 

A Borderline- személyiségzavar hátterében bio-pszicho-szociális zavarok együttese lehet. Az érintett személy kapcsolatai, hangulata és énképe rendkívül impulzív és labilis, a beteg személy negatív, részben ellentmondásos viselkedéséhez vezet önmagával és környezetésvel szemben. 

Frida tudatosan, vagy tudatalatt kiépített egy én-mítoszt magáról. Mivel gyakran ábrázolta képmását, valamint az ágya fölé függesztett tükörben is saját magával találta szemben magát legtöbbször, nagyon közel állt önmaga valójához, azonban mítoszokat is kreált életéről. 
A születési idejét például 1907-ről 1910-re változtatta, hogy az megegyezzen a forradalom napjával, így ő a "forradalom gyermekévé" váljon. Származásával kapcsolatban azt vallotta, hogy apai nagyapja Magyarországról települt, amit későbbi, Muray Miklós magyar fotográfussal való kapcsolata miatt tarthatott jelentősnek.