Biztosan neked is vannak olyan szokásaid, amikről pontosan tudod, hogy nem épp hétköznapiak, mégis ragaszkodsz hozzájuk. Nos, ezzel mindenki így van, még a világ leghíresebb festői is. Ha végigolvasod ezt a cikket, valószínűleg Forma1-es pilótákat megszégyenítő sebességgel fog legördülni az a bizonyos kő a szívedről, ugyanis meggyőződésünk, hogy Salvador Dalí repertoárja sokkal hajmeresztőbb, mint a tiéd! Persze mit számítanak a szédítően bizarr szokások, ha közben csodás alkotások születnek, nem igaz?!
Cikkünk első részében Salvador Dalí furcsa szokásait vesszük górcső alá.
Salvador Dalí - a tudatalatti megszállottja
A szürrealizmus méltán híres bajuszkirálya mindenre képes volt azért, hogy minél több időt tölthessen a tudatalattija szövevényes világában. Nagy szüksége volt erre a különleges birodalomra, ugyanis innen merített ötleteket az alkotásaihoz. Rájött arra, hogy a tudatalattit az álom és az ébrenlét határán tudja a legkönnyebben elérni. A gond csak az, hogy ezt az állapotot roppant nehéz fenntartani, hiszen a kettő között vékonyabb a határ, mint a mester bajusza.
Dalí persze kitalált egy trükköt: napközben gyakran beiktatott egy kis ihlet-szundit. Ilyenkor egyik kezében egy kulcsot szorongatott, az ágya mellé pedig odatett egy fémtálkát. Amikor elszenderedett, a kulcs kiesett a kezéből, bele a tálba. Miután felriadt a zajra, az agya még élénken emlékezett a félálomban látott képekre, amelyeket aztán megörökíthetett a képein.
Dalínak volt még egy különös szokása: rendszeresen fürdőnadrágban tartott előadásokat. Azt állította, hogy ennek hála könnyebben hozzáfért a tudatalattijához tanítás közben is. Kétségtelen, hogy szokatlan látványt nyújthatott, amint a testhez simuló szettben a szürrealizmus rákfenéjét magyarázza a tudásra éhes hallgatóságnak.
Dalí megmagyarázta a bizonyítványát
Az egyetlen és utánozhatatlan Salvador Dalí minden bizonnyal maga is sejtette, hogy bizonyos szokásai hangyányit eltérnek attól, amit a nagy többség normálisnak nevez. Mindazonáltal megvolt a magyarázata arra, hogy mi áll a különcség hátterében.
Történt ugyanis, hogy Dalínak volt egy bátyja, aki sajnos nagyon fiatalon elhunyt. Az érdekesség az, hogy eredetileg őt hívták Salvadornak. A halála után a szülők azzal próbálták enyhíteni a gyászukat, hogy ugyanígy nevezték el következő fiú gyermeküket is. Dalí - mármint a festő - a memoárjában részletesen ír arról, hogy az átlagtól eltérő viselkedését valójában az motiválta, hogy kilépjen testvére árnyékából, és megmutassa, mennyire különbözik tőle.
És hogy milyen extrém szokásai voltak? Például rendszeresen elcsaklizta a rajongói tollait. Vagy azzal kergette az őrületbe a riportereket, hogy miközben kérdésekkel bombázták, ő egy fán csücsült, és onnan kiabálta le a válaszokat. Ha pedig ez még nem lenne elég, előszeretettel lövöldözött bárányokra. Persze csak vaktölténnyel. Noha ennek gyapjasék minden bizonnyal legalább annyira örültek, mint az állatvédők, kérdés, hogy a fegyverropogás mennyire volt rémisztő a patások lelkének? Még szerencse, hogy a bárányok hallgatnak, és így senkinek nem tudtak panaszt tenni!
Ha kedved támad Dalít festeni, nálunk megteheted! És persze figyeld a blogot, mert más festők furcsa szokásait is leleplezzük!