Megvan az az érzés, amikor rápillantasz egy festményre, és már tudod is, melyik stílus alkotóinak remekművét látod? Ha eddig rendre elvesztél a különféle izmusok és egyéb pemzlicifraságok szóbirodalmában, fellélegezhetsz! Legújabb cikksorozatunkban végigvesszük az összes festészeti stílust, hogy egyetlen ecsetvonásról felismerd őket!
Ezúttal az Op-art formabirodalmába kukkantunk be!
Op-art vagyis optikai művészet
Op-art szinte minden olyan alkotás, ami geometriai formákból áll, és úgy tűnik, mintha a kompozíció mozogna. Persze ez csak az agy csalfa megtévesztésének folyománya. Ahhoz ugyanis, hogy a 20. században kialakuló irányzat festménygyermekei a mozgás illúzióját keltsék, fifikás pemzli rafinériára van szükség.
Az Op-art egyébként az absztrakt expresszionizmussal párhuzamosan bontogatta formaszárnyait. Hívei rajongtak a térérzékelés és a térszemlélet világáért. Ezzel egyébként a húszas években pingáló konstruktivista festők is pontosan így voltak, a különbség csak annyi, hogy az Op-art képviselői már bonyolultabb technikákkal dolgoztak, és komplexebb képeket készítettek.
Az Op-art festők szerették a matekot
…és mivel merészen vérpezsdítő dolgokat hoztak létre általa, ezt még azok is megbocsájtják nekik, akik alapvetően humán beállítottságúak. Ahhoz, hogy egy Op-art alkotás megszülethessen a vásznon, mesteri módon kell ismerni a matematika és a geometria szövevényes törvényeit. Ha ugyanis csak úgy ukk-mukk-fukk (ez a kifejezés festőien faramuci így leírva) egymás mellé pakolunk egy kupac négyszöget, háromszöget, vonalat és kört, akkor az égvilágon semmi nem történik. Azt leszámítva persze, hogy a festővászon értetlenkedve pillog majd a céltalan formák súlyától.
Az optikai művészet fenegyerekei pontosan tudták, hová, hogyan és milyen sűrűségben kell elhelyezni a formákat ahhoz, hogy azok a mozgás hatását keltsék a szemlélő számára.
Vasarely, az Op-art mestere
A francia-magyar felmenőkkel bíró Victor Vasarely - alias Vásárhelyi Győző! - képei annyira jellegzetesek, hogy szinte mindenki felismeri őket. Vasarely nem csupán azonosította és tökéletesítette az optikai illúzió különféle fajtáit, hanem még csoportosította is őket. Ha Pécsett jársz, érdemes útba ejteni Vasarely Múzeumot: garantáljuk, hogy képeinek varázslatos világa egy szempillantás alatt megbabonáz majd.
Vasarely nevét egyébként azért is érdemes megjegyezni, mert a fekete-fehér alkotások mellett a 60-as évektől kezdve színes Op-art csodákat is készített.
Op-art a 21. században
Az Op-art csintalan stílusirányzat, mert a 21. században is utat tört magának, méghozzá mozgó alkotások képében. Az első mozgó kompozíció ötlete egy bizonyos Tatlin fejéből pattant ki, ám a megvalósításhoz Alexander Calder kreativitása kellett. A nagybetűs Op-art alkotás egy sárgarézből készült installáció volt, amelyet a légáramlat mozgatott.
Calderen kívül Nicolas Schöffer nevét érdemes megjegyezni, aki a színpad- és látványtervezésben kamatoztatta az Op-art iránti szenvedélyét.
A tanulság? Egy Op-art képet szinte lehetetlen nem felismerni: ha a geometriai formák a mozgás illúzióját keltik, akkor szinte biztos, hogy az optikai művészet egyik remekművével szemezel!