Megvan az az érzés, amikor rápillantasz egy festményre, és már tudod is, melyik stílus alkotóinak remekművét látod? Ha eddig rendre elvesztél a különféle izmusok és egyéb pemzlicifraságok szóbirodalmában, fellélegezhetsz! Legújabb cikksorozatunkban végigvesszük az összes festészeti stílust, hogy egyetlen ecsetvonásról felismerd őket!
Ezúttal a Plein air természetimádatát szelidítjük meg!
Plein air: a festészet új hulláma
...ami a 19. század második felében árasztotta el Európát. A francia kifejezés szó szerinti fordításban annyit tesz: ‘nyílt levegő’. A Plein air tehát nem egy konkrét irányzat, mint -izmus végű barátaink, a dadaizmus, a kubizmus vagy épp a futurizmus, csak hogy néhányat említsünk.
A Plein air sokkal inkább egy divatos festési mód volt, amelyet az a vágy hívott életre, hogy a pingálás oroszlánrésze odakint, a szabadban történjen. És, hogy ez miért volt izgalmas? Azért, mert így az unalmassá váló műtermi fényeket felváltotta a természet ezerarcú fényjátéka, amely a maga parádés pászmáival kellően felborzolta az ecsetkedélyeket.
Georges Seurat: Vasárnap délután a La Grande Jatte szigeten
Forrás: http://centroszet.hu/tananyag/muvtori2/622_a_pleinair_trekvsek.html
A Plein air origója
A Plein air ősszüleinek az angol tájképfestőket tartják, többek között John Constable-t és William Turnert. A népszerűsítés viszont már az úgy nevezett Barbizoni iskola tagjainak köszönhető. Lássuk, mit kell tudni róluk!
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer néhány tájképfestő, akik 1835 tájékán már nem érték be a Diadalív és a Szajna ecset általi megörökítésével. Felkerekedtek hát, és egészen a Párizs közelében lévő Barbizonig bandukoltak. Nem hiába talpaltak, hiszen volt ott a falu mellett egy nagy-nagy erdő, amely boldogan befogadta őket és a festőállványukat. Így kezdődött tehát a 19. század naturalista festészet Plein air ágának története, amelynek fő képviselője egy bizonyos Jules Bastien-Lepage volt.
Vissza a természethez, avagy Plein air célkitűzések
A Barbizoni iskola tagjai előszeretettel tanulmányozták a természetet, és igyekezték annak minden különlegességét megörökíteni. Habár a képeket mindig a szabadban kezdték el megfesteni, egy idő után minden bizonnyal elegük lett a falevelek megállíthatatlan susogásából és/vagy a zümmögő rovarok társaságától, ezért a képeket szinte minden esetben műtermi körülmények között fejezték be.
Szinyei Merse Pál: Majális
Forrás: https://slideplayer.hu/slide/4074528/
Aprólékos pontossággal dolgoztak, az volt a céljuk, hogy a szemlélő alig tudjon különbséget tenni a festmény és a valóság között. Borongós színeket használtak, és a tetejébe úgy ügyeskedtek, hogy az elkészült képre egy - mai szóval élve - fátyolosan szürkésbarna filter kerüljön. Habár ezzel kétségkívül elvették az élénk színek érvényesülési jogát, meglehetősen bensőséges hangulatú alkotások születtek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a Plein airnek fontos szerepe volt a realista és az impresszionista festészet kialakulásában.
Ne maradj Plein air festők nélkül!
Ezúttal sem hagyjuk ki azt a néhány nevet, amit érdemes megjegyezni, ha szóba kerül a Plein air. Georges Seurat, Jules Dupré, Paál László és Szinyei Merse Pál. Ez a négy név akár négy pirospontot is jelenthet egy társalgás során. Oh, és azt se felejtsük el, hogy Munkácsy Mihály is gyakran kiruccant Barbizonba festegetni. Jóllehet a Barbizoni iskolának nem volt tagja, nem kérdés, hogy káprázatos festményeket köszönhet neki az utókor!