Teljes nevén Magdalena Carmen Frida Kahlo 1907 július 6-án látja meg a napvilágot Coyoacán, Mexikóvárosban, egy mexikói anya és egy német apa gyermekeként.
Frida hat évesen járványos gyermekbénulásban betegszik meg, melynek következtében jobb lába visszamarad a fejlődésben és deformálódik.
Ezt leplezendő fiatal lányként előszeretettel öltözött férfiruhába, majd hosszú mexikói szoknyákba. A tehuana népviselet egész életében kedvenc öltözéke maradt.
A család szűkösen élt, ezért a lányoknak már korán dolgozniuk kellett. Ennek ellenére Frida alapfokú iskolája elvégzése után elkezdi tanulmányait az ország egyik legjobb középfokú intézményében, a Escuela Navional Preparatori-ba, ahol orvosnak tanul.
Az 1925-ös buszbaleset következtében azonban örökre megváltozik az élete. Egy villamos összeütközik a busszal, melyen a mindössze tizennyolc éves Frida és egy barátja (Alejandro Gómez Aris) éppen hazafelé utazik. A baleset következtében egész életére kiható súlyos sérüléseket szenved. Csak sokára derül ki, hogy több csigolyája elmozdult és megsérült a baleset következtében, melynek következtében hónapokra gipszfűzőbe zárják testét.
A festés segített neki túllendülni ezen a nehéz időszakon. Egy, a baldachinos ágya mennyezetére szerelt tükörben nézhette magát, így festette első önarcképét is.
Kétévnyi lábadozás után már viszonlyag normális életet tudott élni. 1928-ban tagja lesz a mexikói kommunista pártnak, ekkor hozza össze a sors a nála több, mint húsz évvel idősebb Diego Riverával. Hamar egymásba szeretnek és 1929-ben összeházasodnak.
Diego A forradalom balladája című freskón Kahlot egy vörös blúzban csillaggal festi meg, amint fegyvereket oszt a forradalmároknak.
1930-ban újabb tragédia éri a festőnőt, első terhességét megszakítják, a magzat rossz fekvése miatt.
Ugyanebben az évben férje megrendelést kap az USA-ban, ezért San Franciscoba költöznek, ahol hamarosan a társasági élet ismert és kedvelt alakjai lesznek. 1931-ben Frida találkozik dr. Leo Eloesserrel, aki szakmai téren hátralévő életében hatással lesz rá.
Eközben egészségi állapota romlik, a jobb lába egyre rosszabb állapotba kerül. A következő évben Detroitba költöznek, ahol Frida újra teherbe esik.
Elvetél, ennek a súlyos veszteségnek megfestésekor születik a Henry Ford Kórház avagy a Repülő ágy című képe, mely az esemény utáni fájdalmát fejezi ki.
Szintén ebben az évben Frida édesanyja meghal.
1932-ben New Yorkba költöznek, ahol férje a Rockefeller Centertől kap megbízást egy falkép elkészítésére.
1934-ben Frida harmadik terhessége is tragédiába fullad, a petefészke fejletlensége miatt meg kell szakítani terhességét még a harmadik hónap előtt.
Nem sokkal később újra kórházba kerül, lába rosszabbodó állapota miatt néhány lábujját el kell távolítani.
A tragédiák itt nem érnek véget, mert férje, aki már korábban is sok nővel nyíltan megcsalta feleségét ezúttal Kahlo húgával szegte meg hűségi fogadalmát.
Ezt a hírt Frida nem tudja könnyen feldolgozni és párhuzamot vonva egy akkori gyilkossággal megfesti a Csak néhány szúrás volt című képét. A brutális férfierőszak által okozott sebek a rajta ütött érzelmi sérüléseket jelképezik. Frida, hogy elmeneküljön a kínos helyzettől saját lakást bérel, megismerkedik a szobrász Isamu Noguchival, akivel szerelmi viszonyba bonyolódik.
1936-ban visszaköltözik, férjétől nem válik el, de már egyikőjük sem hűséges. Frida innentől kezdve szerelmi viszonyba bonyolódik férfiakkal és nőkkel egyaránt.
1937-ben Lev Trockijt politikai menekültként fogadják Mexikóban, és Fridáék rendelkezésükre bocsájtják a Kék házat. Neki ajánlotta az egyik legszebb, legragyogóbb önarcképét, a Függönyök között című remekművet.
1938-ban New Yorkban megrendezésre kerül első kiállítása Julien Levy galériájában, amely nagy sikert arat.
A következő évben Párizsba utazik, ahol szintén kiállítják munkáit, bár az nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Frida nyomasztónak találja Európát és hazatér. Hazatérését követően férje indíttatására elválnak.
Egy évvel később Kahlo gyógyszeres kezelésre vonul San Franciscoba, ahol Diego Riveraval újra egybekel, édesapja meghal és ők átköltöznek a családi házba. Ekkor Kahlo már neves, független művész, de férjéhez élete végéig mély érzelem köti, meg nem született gyermeke helyett iránta táplál szinte anyai érzelmeket.
1941-ben kezd el naplót írni, mely nem csak a ’41-től történő eseményeket írja le, hanem korábbi életét is, emellett verseket ír és vázlatokat fest benne, ezzel mintegy értelmezési kulcsot nyújtva festészetéhez.
1950-re már hét gerinc operációt végeznek el rajta, és lassan csak kerekes kocsival tud közlekedni, jobb lábát térdig elveszti. Súlyos depresszió gyötri, a fájdalmai olyan erősek, hogy folyamatosan fájdalomcsillapítón él.
1953-ban Lola Alvarez Bravo a galériában szervezi meg Frida kiállítását, ezzel teljesítve álmát, hogy hazájában állítson ki. Orvosai tanácsára nem volt tanácsos elhagynia az ágyát, ebből kifolyólag ággyal együtt szállították el a megnyitóra, ahol díszes tehuana ruhában jelent meg.
Kahlo orvosai tanácsa ellenére részt vesz egy tüntetésen, melynek során erős tüdőgyulladást kap. Ezt szervezete már nem bírta el, és 1954-ben annyi szenvedés és ágyban töltés után végleg nyugovóra tért.
A Kék Házat, ahol született, és ahol 1941-től haláláig lakott, Diego Rivera a mexikói államnak adta. Itt nyílt meg 1958-ban a Frida Kahlo Múzeum.
Életéről Frida címmel forgattak filmet Salma Hayek főszereplésével, amelyet 2002-ben mutatattak be.
Bár az első képei, portréi az európai festészet hagyományait követik, Kahlo későbbi művészetére, színvilágára, jelképrendszerére a mexikói művészet, a hagyományok és a prekolumbián kultúra hatott igen erősen (Diego Riverának jelentős gyűjteménye volt prekolumbián művészeti tárgyakból).
Sokan Kahlót szürrealistának tekintik, de ez nem egyértelmű.
Míg a szürrealisták az álmok homályos értelmű jelképeit használták festményeiken, s olykor teljesen elszakadtak a valóságtól, Kahlo szimbólumai általában könnyen megfejthetők, s utalnak a művész életének azon szakaszára, amelyben születtek. Kahlo szinte valamennyi festménye önéletrajzi ihletésű.
Sok önarcképet festett, s ezt magányosságával magyarázta. Az arca maszkszerű, szinte semmiféle érzelem nem tükröződik rajta, az arcot körülvevő, jelképes értelmet hordozó tárgyak, állatok, a háttérben látszódó táj árulja el a kép igazi mondanivalóját, a művész pillanatnyi lelkiállapotát.
Ő volt az első festő(nő), aki leplezetlenül ábrázolta a női testet, a szexualitást, és olyan élményeket, amelyeket csak a nők élhetnek át.
A Henry Ford Kórház című kép az első, amely nyíltan szól a vetélésről, s ezt olyan formában, amely a fogadalmi képekről, a mexikói naiv művészek által készített vallásos tartalmú retablókról ismerős, de a szentek helyét más jelképek foglalták el. A fogadalmi táblákról vette át a szövegek feltüntetésének szokását is.
Bár Kahlo egyházellenes volt (többek között helyeselte a templomok bezárását), sok szimbólumot használt a vallás jelképei közül. A törött gerinc című képén a fájdalom jelképei a testébe szúrt szögek, s feltűnik a fehér lepel is, amely Krisztus halotti leplére utal.
Az ősi azték mitológia is forrásául szolgált dualista szemléletével, hiszen ott állandó küzdelem folyik a napisten és az éjszaka istene között. Kahlo sok festményén felismerhető ez a kettős szemléletmód. A Remény fája, Tarts ki! című képén a műtéttől legyengült Frida a nappalhoz, míg az erős Frida az éjszakához, a holdhoz, a nőiesség szimbólumához tartozik. A híres A két Frida című képen, amely válása után készült, a festő mint két különböző személyiségű asszony jelenik meg, amelyet egy ütőér köt össze.
Diego Riverával folytatott viharos házassága is sok képe élményanyagát adta. Az első közös képen, a Frida Kahlo és Diego Riverán, amely nem sokkal házasságuk után készült, Frida mint a neves festő szerény, gyenge felesége ábrázolta magát. Később a megcsalatások és megcsalások sorát is megörökítette. Férje Cristinával folytatott viszonya feletti fájdalma a Csak néhány szúrás és az Emlék című képekben fejeződik ki. Az idő múlásával érzelmei megváltoztak. A világegyetem szerelmi ölelése, a Föld, Én, Diego és Señor Xólot című képen, amelyet szintén a mexikói mitológia ihletett, egyszerre szól sok fájdalmat okozó meddőségéről és Rivera iránt táplált anyai érzelmeiről.
Utolsó éveiben is nagyon aktívan részt vett a közéletben, festményei egyre több politikai tartalmat hordoztak. A marxizmus gyógyír a betegségre című képe szinte vallásos marxizmusáról és Amerika-ellenességéről tanúskodik. Hite szerint a politikai meggyőződés megszabadíthatja őt és az emberiséget a fájdalomtól. Utolsó, befejezetlen képe egy Sztálin-portré volt.