Szinyei Merse Pál nevét jó eséllyel mindenki ismeri, aki akár csak hangyányit is érdeklődik a képzőművészetek és az alkotás iránt. Arra viszont már fogadásokat mernénk kötni, hogy a teljes neve a legtöbb olvasónknak derült szemöldökráncolást eredményez azzal a háttérgondolattal, hogy “De hát hogy lehet valakinek ennyi neve?!”.
Szinyei Merse Pál Kristóf Ágoston Ulrik Félix. Született 1845-ben, és élt egészen 1920-ig, vagyis 75 esztendeje volt arra, hogy maradandót alkosson. Pontosabban annyi azért nem, mert pólyásként és kisgyermekként még őt sem az ecsetek kötötték le.
Szinyei Merse Pál gyermekkora
A jogi végzettségű, majd al- illetve főispánná kinevezett édesapa mellett Szinyei olyan közegben nevelkedhetett, ahonnan nem hiányzott az intellektus és a világra való kíváncsiság. Mi több, mivel édesanyja rajongott az irodalomért és a zenéért, nem meglepő, hogy fiuk is érdeklődött a művészetek iránt. Noha Szinyeinek hét testvére volt, a család meglehetős jómódban élt, így nem volt kérdés, hogy a szülők támogatták a kisfiúnál viszonylag hamar megmutatkozó tehetséget és művszéi ambíciót.
Szinyei 1912-ben
1856-tól Szinyei az eperjesi katolikus gimnáziumba járt. Egészen hatodikos koráig, amikor mindenből megbuktatták. Persze nem csak őt, hanem az egész osztályát. Ez volt a következménye annak, hogy magyar osztálytársaival együtt megkergették az iskola szlovák tanárait…
Így történt tehát, hogy Szinyei magántanuló lett. Ami voltaképp éppen kapóra jött számára, hiszen így több ideje volt arra, hogy szorosabb barátságot kössön a pemzlikkel. Első komoly tanára Mezey Lajos volt, akinek útmutatása mellett Szinyei megkezdte a N.SZ.B.H-t, vagyis a Nagy Szárnybontogató Hadműveletet; másként fogalmazva: ekkor már igen jó képeket festett, amit egyre többen elismertek.
1864-ben, mindössze 19 évesen került be a müncheni Képzőművészeti Akadémiára. Az első év után már csodás munkák kerültek ki a keze körül, sokan úgy tartják, ekkor indult el a karrierje.
Három év kitartó tanulás után végre megtörtént, amire vágyott: felvették a híres Karl von Piloty osztályába. Az ő útmutatásának hála Szinyei felhagyott a történelmi témákkal, és helyette a természet és az emberek megörökítésére kezdett fókuszálni. Ez finomodott tovább jó barátja, Gabriel Max hatására, aki azt javasolta, hogy a francia posztimpresszionisták után szabadon próbálkozzon meg ő is a hétköznapi események és a mozgó figurák megörökítésével. Szinyeinek amúgy is voltak már hasonló próbálkozásai, és tetszett neki az ötlet. Az eredmény? Többek között például A hinta című remekmű!
Szinyei Merse Pál és a nagybetűs élet
Az iskolák elvégzése után Szinyeinek rengeteg munkája akadt, és sok megrendelést kapott. A porosz-francia háború azonban megakasztotta a pemzlizsonglőrködést. Ekkor nevezték ki ugyanis édesapját főispánnak, így kellett valaki, aki elirányítja a családi birtokot. Ez a valaki pedig Szinyei Merse Pál lett, akinek az ügyintézés labirintusában nem sok ideje maradt a festésre. Az a kevés idő viszont pont elég volt arra, hogy 1873-ban befejezze a Majálist, ami kétségkívül az egyik legismertebb a festménye.
Szinyei szerelmi sztorija
1873-ban kimondásra került a nagy igen. Felesége, Probstner Zsófia rögtön a modelljévé is vált: őt láthatjuk a híres Lila ruhás nő című képen. A párnak hat közös gyermeke született, igaz, ebből sajnos három a diftéria áldozata lett. A sors tragikus csapásaként két gyermeke, nővére és édesapja viszonylag egyszerre hunyt el, amely annyira megviselte Szinyeit, hogy egy időre az ecsetet is félretette.z ihletet végül élete első léghajós utazása hozta vissza, ez inspirálta a – mily’ meglepő – a Léghajó című festményét.
Családjával később Bécsbe költözött, ahol még egy érdekes dolog történt a karrierjében. Amikor 1882-ben kiállították A pacsirta című képét, a kritikusok finoman szólva sem rajongtak érte. Leginkább a Szinyei által használt zöld színeket kifogásolták. Szinyei erre fogta magát, odavitetett egy rakat gyeptéglát a kép elé, ami – ahogy a kritikusok is rögtön elismerték – egy pillanat alatt rávilágított a tónusok harmóniájára.
Mindazonáltal Szinyei nem volt a legjobb társaság a felesége számára, aki férje rendszeres indulatkitörései és a tragédiák okozta fel-feltörő depressziója miatt végül a válás mellett döntött. Szinyei visszaköltözött a családi birtokra, és megint egy jó időre száműzte az ecsetet az életéből. Ezen végül néhány évvel később a barátai unszolására változtatott.
A következő huszonöt esztendőben évente öt-hat képet festett, köztük például a vadászati témájú Oculit, amelyet Ferenc József császár vásárolt meg tőle.
Az első önálló kiállításra egészen 1905-ig, hatvan éves koráig kellett várnia. Ekkor a Nemzeti Szalonban 89 festményét mutatták be a nagyközönségnek. Sikere megkérdőjelezhetetlen volt.
Szinyei életének alkonya
Szinyei Merse Pál 1920-ban, Jernyén intett búcsút a földi világnak. Halálát követően barátai megalapították a Szinyei Merse Társaságot, amely egészen a második világháború kitöréséig fontos szerepet játszott a magyar művészeti életben.
Ha szeretnél egy kicsit még közelebb kerülni a mesterhez, az Alkotásutcában megteheted: fesd meg nálunk a Léghajót, és kóstolj bele egy kicsit a Szinyei életérzésbe!
